Tette fel a kérdést tegnap kora délután többször is Baló György a Millenáris Park színháztermében a Republikon Intézet által szervezett konferencián. A meghívottak közt volt Navracsics Tibor a Fidesz részéről, Lendvai Ildikó az MSZP képviseletében, Schiffer András az LMP-től illetve Bokros Lajos az MDF miniszterelnök-jelöltjeként. A beszélgetés már csak azért is érdekes, mert úgy tűnik, bizonyos jelöltek hajlandóságának hiányában nem fog sor kerülni miniszterelnök-jelölti vitára ebben a kampányban. Bokros Lajos mindenképp jelen akart lenni ezen a vitán, a helyszínen is többször hangsúlyozta, nyitott bármiféle vitára vagy beszélgetésre a többi elnökjelölttel, sőt, szükségesnek is tartaná azt.
Érdekes körülmény, hogy Bokros Lajos volt az egyetlen a meghívottak közt, aki időben a helyszínen volt és tartotta magát a rendezők által megbeszéltekhez, és bár Navracsics Tibor és Schiffer András is megjelent még az „ildomos” késéshatáron belül, Lendvai Ildikó érkezéséig azonban már nem mertek a rendezők sem várni, a beszélgetés első kérdéskörében futott csak be.
Az egész beszélgetésről összességében elmondható, hogy ha szorosan a témát nézzük, vagyis hogy kire szavazzanak a liberálisok, hogy kik a liberális szavazók ma Magyarországon és a demokratikus, liberális állami berendezkedés kapcsán feltett kérdésre adott válaszokról kellene gondolkodni, akkor elmondható, hogy Bokros Lajos valamint talán Schiffer András szereplése adhat egyáltalán figyelemre okot. Míg sem Lendvai Ildikó, sem Navracsics Tibor nem kívánta definiálni, kik ma a liberális szavazók, illetve, könnyed „mozdulattal” „kisajátították és felosztották” őket maguk között, addig például Bokros Lajos meghatározta, melyek azok a körülmények, jellemzők, melyek egyértelműen a liberális életszemléletet jelentik.
A vita tematikájától függetlenül minden szereplő egyértelműen képviselte politikájuk lényege. Így Navracsics Tibor és Lendvai Ildikó félig-meddig a megszokott „adok-kapok”-ot játszották tovább: míg Lendvai barokkos körmondatokban próbálta a Fideszre hárítani a felelősséget felelőtlen ellenzékiségüket hangsúlyozva, illetve rémképeket próbált kelteni a demokratikus állami berendezkedés halálát vizionálva, addig Navracsics Tibor az elmúlt hetekben „jól megszokott” vagy a nem is látott politizálást folytatta, vagyis a Fidesszel szembeni indulatok fékezésére törekedett, tagadta a Fideszhez kapcsolt radikális elképzelések lehetőségét. Azonban Schiffer András is a szokásos szerepet vette fel, vagyis bejutásuk esetére már előre hangoztatott együttműködésre való hajlandóságot ismételgette, mégpedig a Fidesz irányából számítanak erre, illetve felvázolta azt – a saját maguk által „ökoszociális piacgazdaságként” definiált – gazdaság- és szociális politikát, ami állítólag folyamatosan frissül, ám inkább azt a következtetést lehetett levonni beszédéből, hogy nincsenek határozott, konkrét elképzeléseik. Pontosan nem tudtuk meg mi az ökoszociális piacgazdaság, ahogy azt sem, hogyan gondolja megvalósítani a munkahelyteremtést, vagy a párt- és kampányfinanszírozás szabályozását. Az idő szűkössége miatt nem bontakozhatott ki mindenki minden kérdés kapcsán, úgy, ahogy szeretett volna, így Bokros Lajosnak nem volt lehetősége megemlíteni és ismertetni az MDF álláspontját a korrupcióról.
A "Tiszta Kezek" programról már korábban is volt szó itt a blogon, de elérhető az MDF honlapján is. Az LMP által tematizált tiszta és átlátható kampányban az Magyar Demokrata Fórum partner, hiszen – szintén a honlapon elérhető – önálló menüpont alatt a tételesen közzéteszi, a kampány kiadásait felsoroló táblázatát az átláthatóság érdekében.
Bár a "Tiszta Kezek" programról nem is, de a gazdasági elképzelésekről beszélhetett Bokros Lajos, így elmondta, nem véletlen, hogy munkahelyteremtőként mutatják be az egyes kampányfotók, ezt a szó legszorosabb értelmében így képzeli el, azonban teljesen más gazdaságpolitikai elképzelésekkel megtámogatva ezt, mint eddig megszokhattuk (és mint amelyek eddig nem is működtek). Hiszen nem az államnak kell megteremtenie azt a másfél millió munkahelyet, hanem a vállalati szektornak magának kell kialakítania, az államnak ebben csak annyi a szerepe, hogy olyan pénzügyi- és gazdaságpolitikát kell kialakítania, olyan helyzetet kell biztosítania a vállalkozások számára, hogy saját maguk „kitermeljék az igényt” az új munkahely létrehozására. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy azok, akik tartósan munkanélküliek, olyan szakképzést kapjanak, amely után már megfelelnek a munkaerő-piaci igényeknek, ezért Bokros Lajos hangsúlyozta az oktatás, átképzés szerepét is, mely fontos pontja az MDF programjának.
Baló György választ szeretett volna arra a kérdésre is kapni, hogy mégis mi legyen az emberek jövőképe, hiszen – ahogyan ezt ő látja – nincs ilyen, várnak valamiféle iránymutatást az emberek. Míg minden résztvevő próbált egy illuzórikus, vagy éppen sablonokkal teli, de tulajdonképpen saját pártjuk szlogenjeit hangoztatva választ adni, addig Bokros Lajos ismerte el egyedüliként, hogy egy modern, demokratikus államnak nem feladata, hogy célt adjon az egyénnek. Az állam ilyen paternalisztikus felfogása ma már anakronisztikus, s ha ilyet akarunk látni, inkább kelet felé kell tekintsünk. A liberális és konzervatív értékek kombinációjával működő állam feladata csak az lehet, hogy mindenkinek biztosítja azt a jogát és megteremti hozzá a megfelelő – és egyben megfelelően széles – kereteket, hogy saját maga be tudja teljesíteni vágyait, el tudja érni álmait és céljait. Bokros Lajos ehhez kíván segédkezni.
