Környezetvédőnek vallom magam, és örömmel látom, hogy szűk környezetemben is egyre többen hasonlóan vélekednek arról, amit ma környezettudatos életmódnak neveznek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy még mindig nagyon le vagyunk maradva környezetvédelem terén is más államokhoz képest. Az MDF sem feledkezik meg arról, hogy a felelősség nem csak az ország irányításában lehet kiindulópont, hanem természetünk, környezetünk és élőhelyünk tekintetében is alapvetés kell, hogy legyen.

Ahhoz, hogy ne csak élhetőbb, hanem élhető jövőnk legyen, az kell, hogy ez az életmód mindennapossá, rutinszerűvé váljon. Azonban ehhez meg kell teremteni azokat az alapokat, melyben úgy érezheti mindenki, neki csak tennie kell a dolgát. Amikor azt hallom a kormány illetékes tagjától, hogy egy éven belül minden állami intézményben megvalósul a szelektív hulladékgyűjtés és ahol lehet, újrahasznosított papírokat fognak használni, arra gondolok, ez a legtermészetesebb dolog. Azonban ha arra gondolok, hogy mindez két éve elhangzott, és nincs változás, akkor inkább csalódott leszek. Hogyan is lehetne így azt remélni, hogy magasabb szinten, átfogó programokat meg tudnának valósítani, ha ilyen egyszerű dolgot, mint 4 darab színes hulladékgyűjtőt kihelyezni bizonyos intézményekben, nem tudtak megtenni? Természetesen már a fent említett változást is pozitívnak könyveltem volna el megvalósulása esetén, annak fényében főleg, hogy az elmúlt pár évben sosem hallottam konkrét elképzelést arról, mégis mi a célja az államnak ebben a szektorban.

Körülbelül egy évvel ezelőtt egy, az MTA-n tartott konferencia megnyitóján Sólyom László a megújuló energia-források fontosságáról és stratégiai jelentőségéről beszélt. Egy éve, hogy a nyilvánosságot is felhasználva üzent azoknak a politikai pártoknak, akik nem tették volna meg addig, hogy kezdjék el kidolgozni programjukat, stratégiájukat arra nézve, mégis hogyan képzelik el a jövőt, ugyanis jelenleg "nincs ilyen politika" az országban.
Ez látható az MDF választási programjában, külön szakpolitikai programként foglalkozik a témával. Hogy a program nem teljes, nem meglepő. Egy olyan téma ez, melyben elsősorban a fiatalokra kell alapozni. Hogy miért? E kérdés megválaszolásához személyesebb irányba terelném gondolataim: Én is fiatal vagyok és magam sem várnám el idős nagyszüleimtől, hogy maguktól eszükbe jusson olyan számomra "egyszerű" dolog, mint a szelektív hulladékgyűjtésre való áttérés azok után, hogy egész eddigi, sok tíz évük alatt sosem így tették. És azt sem várhatom el, hogy tájékozódjanak maguktól, hogy ők járjanak utána, mit jelent a geotermikus fűtés, a napkollektor által biztosított áram, vagy az, hogy mit jelent az, hogy "passzív ház". Viszont én vagyok az, aki mindezeket elmagyarázhatom nekik, vagy megismerhetem helyettük. Így lehetséges, hogy ma már ők is külön gyűjtik a tetrapak dobozokat és a PET palackokat, illetve hogy pár év múlva én fogom kifizetni azt a napelemet, melyet családi házunk tetejére szereltetünk, vagy építem fel saját házam majd egyszer, melyről elmondható, hogy az a bizonyos napelemes cserép fedi, mely csendben megjegyzem: magyar találmány. 

Örömmel látom, hogy az utóbbi pár hónapban mégis csak megjelent programként az MDF kampány programján kívül is a zöld téma. Nem gondolom, hogy mindazok az elvek, melyeket az LMP képvisel e tekintetben sokban eltérnének attól, ami az MDF álláspontja, hiszen mi lehetne ebben más? Nem gondolom, hogy lehet ebben más álláspontot képviselni, hiszen ez az a pont, ahol csak egy "megoldás" van, egy cél lehet. A természetünket, környezetünket védeni, megóvni és tenni érte. A Lehet Más a Politika programjában talán ez az egyetlen olyan szakpolitika, melyről úgy tűnik, határozott elképzeléseik vannak. Azt gondolom, ezzel a könnyebbik végét fogják meg a politikának. Könnyű valami mellé úgy odaállni, ami tulajdonképpen egyértelmű. Könnyű amellett kampányolni, ami másoknak, mint az MDF-nek, már evidens. Ráadásul ez az a szakpolitika, mely "nem állhat önmagában". Gazdasági-pénzügyi elképzelések kellenek mögé (gondoljunk csak egy országos szélerőmű hálózat kiépítésére, a szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos politikai vitákra és gazdasági lépésekre, melyek nagyban befolyásolhatják egy állam akár egész költségvetését - hozzáteszem, jó politizálás mellett természetesen jelentősen pozitív irányba.) Hogyan tud egy párt úgy véghezvinni és megvalósítani olyan fontos szakpolitikai célt, mely mellett nincs egyértelmű program olyan szakterületek tekintetében, melyek egyértelműen kellenek előbbi sikerességéhez?

Én is sokszor kerékpárra pattanok és néhányszor már a fejem fölé is emeltem, keresem az "állatokon nem tesztelt" logót a termékeken, elöblítem a tejesdobozokat és összehajtva a papírgyűjtőbe dobom, a papírlap minden kis szabad centiméterét kihasználom arra, hogy írjak rá. Azonban nem gondolom, hogy én értenék ahhoz, mit jelent vagy milyen következményekkel jár az, ha az állam mondjuk úgy döntene, hogy támogatja a biomassza-erőművek létrehozását vagy milyen lehetőségek adottak ahhoz, hogy az ország kiaknázza a nukleáris-energia adta lehetőségeket. Ha megnézem a programot, melyet az MDF közzétett, jól látszik, hogy vannak elképzelései, melyek mögött rendelkezik egy olyan tapasztalati bázissal, ismeri annyira a "terepet", hogy arra rá tudja építeni elképzeléseit. Bízom bennük, hiszen a cél közös, abban nem lehet vita.