Az LMP tegnapi performansza azt hiszem túllépett egy határon. Nem a mi érzelmi határunkat lépte át, hanem a saját maguk által meghatározott mozgástérből szaladtak ki – ráadásul fényévnyi távolságra.
Ez az alapvetően szimpatikus fiatal csapat most megmutatta, hogy semmiben sem különböznek a többi párttól. Ők is csak a sárdobálás, mocskolódás, alattomos támadás eszközeit tudják használni. Programjuk, javaslataik mindeközben nem pusztán a választók, de saját maguk előtt is csak egy homályos katyvasz (mi más is lehetne, hiszen elég nehéz összeegyeztetni a neomarxizmust, a liberalizmust, az ökoszocialitást és a közösségelvű konzervativizmust – nem mi mondjuk, hanem az alapító nyilatkozatuk). Persze, zöld fordulat, akkor majd lesz munka, meg növekvő GDP. Én azt mondom, Bokros programja többet segíthet, de ezt mindenki ítélje meg maga.
Igen, a cél amiért küzdenek az nemes. Mi is ezeket a dolgokat mondjuk már hosszú ideje. Mondhatnánk azt is, hogy mi már akkor is a „tiszta közéletet” akartuk, amikor az LMP még egy pajzán gondolat sem volt. Az eszközeik azonban eléggé megkérdőjelezhetőek. Azt állítják, ők nem foglalkoznak más pártokkal. Eközben egy jó ideje semmi mást nem tesznek, minthogy – természetesen jól megfontolt stratégiából – minket támadnak.
Hát mi nem fogunk visszatámadni – egyelőre. De álljon itt a figyelmeztetés, hogy egyszer mi is felvesszük a kesztyűt. Ami most visszatart pusztán annyi, hogy reméljük e gyermekbetegségektől nem mentes párt, és politikusai egyszer jobb belátásra térnek.
Időt kell nekik adni. Megcáfolni azonban, amit állítanak, s az igazságra rávilágítani nem támadás. Így hát lássuk mit is mondanak ők, s mi az igazság.
Azt állítják az MDF-ről, hogy „addig jártuk az országot, amíg összeszedtünk mindenféle politikai kacatot”, pártot, politikusokat, hogy „létrehozzunk egy új pártot”. Mi nem hoztunk létre új pártot, hanem miniszterelnök-jelöltünk, Bokros Lajos és az MDF programjához csatlakoztak civil szervezetek, pártok és független politikusok.
Lehetséges azonban, hogy nem is rólunk akartak beszélni? A fentiek ugyanis pont, hogy az LMP-t írják le a legjobban. Az Ifjú Szocialistákat és a Védegyletet megjárt Schiffer András, az ex-MDF-SZDSZ-Fidesz alapító és MDF tag Mile Lajos, a Védegyletből és az Élőláncból odapártolt személyek, valamint a Humanista Párttal közös lista éppen hogy inkább rájuk nézve teszi relevánssá az elmondottakat, s nem ránk.
Kétség ne legyen azonban, nincs ezzel semmi gond! Szerencsére nem olyan időket élünk, hogy egy ember csak egy pártnak – s annak is élete végéig – lehet, s kell legyen tagja. Szabad ország van – ezt tán nekik kéne leginkább tudniuk – ahol mindenki egyesületet, mozgalmat és pártot válthat. Elítélhetjük persze ezt is – lásd szabad ország – de csak akkor, ha mi nem ilyen példát mutatunk!
És talán a legbosszantóbb. Azzal támadnak minket, hogy pénzért, idézem „k*va sok pénzért” állunk össze mindenkivel. Persze, lehet ezt is mondani – lásd fentiek. Az, hogy nem igaz már más kérdés.
Különösen furcsa ez egyébként egy olyan párttól, ami elviekben a kampányfinanszírozás tisztaságáért küzd, kampányszámlát és limitet akar. Mindeközben pedig a párt honlapján elérhetővé tett pénzügyi támogató forma kitöltésével hova is érkeznek az adományok? Hát nem az LMP Kampányszámlára.
Hanem bizony az Ökopolitikai Műhely Alapítványhoz. Azért egy kicsit undorító ez (ismétlem, nem mocskolódunk, csak az igazságot írjuk le).
Az a párt, ami a bújtatott pénzek, a trükközés ellen és kampányszámláért küzd, egy alapítványon keresztül szerez kampánytámogatást.
Nincs ezzel semmi gond persze, legálisnak legális a dolog, csak nem szép. Nagyon nem szép.
Szóval fiúk, lányok az LMP-nél! Tessék végre elgondolkozni! Példát mutattok, vagy folytatjátok a kétszínű játékot? Mi előbbinek jobban örülnénk…
